πVers

Szabó Viktória (10C)

Jelkéπ élet


Nem a léte a véges,

Golyóálló az akarat ereje, míg véres.

Vérengző áhitatban fürdünk éjjelente,

Hit és kés, gyanúság felé szegte.

Az akarat, mely ezt elé suttogta,

Nem az ösztöne gyújtotta sorra.

...

Az eredendő bűnhődés,

Mely a poklokban érlődik.

A végzet folyóiban azt elűztetik,

Következő hét bűnömet látom-e?

...

Lelked akasszad le!

...

Hosszúkás utaknál fuss mindvégig,

Védd kettő kézzel szeretted, ha hív!

...

Sohasem kötelező a végzés erre.

...

Végzet is roncsolt lelket le.

...

Sikerült elüldözni, megalázni,

Végleges időben is elveszni.

...

Eső esik éjszakán és elmos

Pár szép és diadalittas mosolyt.

...

Mostam könnyem szememből, kisírtam,

De a hang megsirat.

...

Megadtad nekünk világ,

A sok jó gyönyört, mi vár ...

Hálánk sokáig tart, odatart

Harangozó Dóra (11C)

Szavak szonettje


Nem a néma, s

Civil abszurdum az alapja,

Ritka szó alatt akadálya,

Akarattal küzdhet, akarattal jár.

És pár balgatag nyár,

Alapos és egzakt néha,

Sőt vár alamuszi kép,

És attitűd kietlenes tájon,

... és alkalmas aspektus.

Régi s absztrakt arcképe,

S bokros abszencia, tér,

Alapvetőn alaktalan szó: „Abszurd”,

Eszme s ... ennyi?

Hitetlen és ... kételkedő,

Egoista néha, nyugtalan mind.

Néma lovag, kénytelen rá,

Már ... békésen bandukol,

S eltűnt, tova.